Bandázás
Walesből hazafelé természetesen megálltunk Londonban. Ez a város kihagyhatatlan. :)
Az ott töltött idő alatt "repültünk". A boldogságtól. Szinte semmi mást nem csináltunk, mint együtt lógtunk régi barátokkal. Óriási volt! Menni együtt az utcákon, a parkban, dumálni, nevetni, a boltban bevásárolt kaját megenni a Temze partján vagy a Piccadillyin, újságpapíron ülve a földön. Ráadásul mindezt nem egy nap, hanem tettük több, mint egy hétig! Mikor csináltál ilyet utoljára?
 |
| a lakhelyünkhöz legközelebbi kocsma - belülről is megnéztük |
Hatalmas szerencsénk volt. Adél "házinénije" éppen hazautazott Japánba, így mi annak tudta nélkül, ingyen és bérmentve cuccolhattunk be Adél pici szobájába. Adél pedig eszméletlen vagány volt, hogy ezt bevállalta. Az egyik legjobb városrészben, 2.zónában, Kentish town-ban laktunk.
 |
| Kentish - a jólét idillje |
Ismeretségünk Adéllel nem nyúlik vissza a gyerekkorba, viszont annál intenzívebb. A nagy találkozás kb. 3 éve történt a "pénzügyikizsákmányoló" munkahelyünk wc-jében. A következő lépés Irán volt, ő volt az egyike a két bátor csajszinak, akikkel együtt vállalkoztunk a hátizsákos kalandra. Ez az út nem csak egyik legnagyobb élményünkké vált, hanem gyökeres változást generált életünkben. Adélt Londonig repítette, s nemsokára már évfordulója lesz ott élésének (nekem pedig érkezett Herceg, Szentbékkálla és a Lassú utazás).
 |
| Adél Iránban - hétköznapokon nem így jár :) a mostani alkalommal elfelejtődött a fotó... |
A legények ...... zenészek! Valamikor réges-régen DéZoli és Herceg (eNZoli) Kecskemétről érkeztek Szeged városába nagybőgőt tanulni. Itt találkoztak Afterral (zongora) és Tessy-vel (ütőhangszerek), ahol életre szóló barátságot kötöttek. Nemzetközi a csapat, ezért Magyarországon nem könnyű találkozni ezekkel az arcokkal. Londonban könnyebb dolgunk volt, így egykettőre összetrombitáltuk a csapat nagyobbik részét. After ez idő alatt valahol Rióban udvarolt.
 |
| a szegedi rémek (DéZoli, eNZoli, Tessy) |
Egyébként meg babazsúr is volt :) Házibuli délután.
 |
| egészséges terülj-terülj asztalkám (annak idején nem így volt!) |
Ahol jártunk - s amiről kép is készült
Grandiózus sétával kezdtük a közeli
Parliament Hill-be, mely Adél kedvenc parkja. Mi is nagyon élveztük, megmutatta nekünk kedves helyeit. Hatalmas terület, mintha fél Veszprém beleférne.
 |
| sportpálya öltözőkkel |
 |
| tavak |
 |
| előtted-alattad a város |
 |
| a híres londoni épületek is jól látszanak |
 |
| van tér |
 |
| kismamák edzése - ez vicces volt, a tréner elől diktálta a tempót, kismamák libasorban babakocsival futottak utána (gyorsan megnéztük, a babák is benne voltak a kocsiban :)) |
 |
| egy legény |
 |
| s itt élt Geroger Orwell (is) |
Jártunk a 18.század fordulóján élt neves angol építész házában, ez a
Sir John Soane múzeum. A semmiből jött, elképzelhetetlenül gazdaggá vált. És gyűjtögetett. Antiktól a reneszánszon át a kortársig. Amiből nem tudta megszerezni az eredeti, arról másolatot csináltatott. Ettől lett rendkívüli az egész (mondhatni bámulatba ejtő). Minden négyzetcenti kihasználva, félhomályban csodálhatod a zsúfoltságot. A legpompásabb darab talán egy egyiptomi szarkofág (ez eredeti). A British Museumban volt látható először, de aztán a múzeum nem tartott rá igényt, így kötött ki Soane gyűjteményében... Szerette megmutatni, azt amije van, így még ott lakott, mikor már megnyitotta a múzeumot (amit csak száraz időben lehetett látogatni). A házban megállt az idő Soane halálával, törvényben szentesített akaratának megfelelően a
múzeumban semmit nem változtatnak.
 |
| Soane háza(i) kívülről - belül nem engedték a fotózást |
További sétáink hova máshová vezethettek, mint a
parkokba!
 |
| ebédidőben Soane házával szemben |
 |
| a Green Park a palotához közel |
 |
| Városligeti hangulat a Hyde parkban |
Milyennek láttuk most Londont? (kb. 10 év után)
Határozottan parásabb, a 'szabadon ne hagyj semmilyen csomagot' témát nagyon komolyan veszik, és pl. a belvárosban leszerelték az utcai kukákat, mivel a legutóbbi merényletnél abban robbant a bomba....
Akkor sem volt kevés, most még több ember - de Ázsia után ez már nem igen zavart minket. A sokasodás itt sem a helyieknek ("őslakosoknak") köszönhető, inkább a színes-szagos bőrűek gyarapodásának. Ami igen csak szembetűnő. Kijelenthetjük, a fehér bőrszín kisebbségbe került. Még egy nagyon feltűnő dolog volt, ettől olyasmi érzetünk volt, mintha iszlám országban járnák - annyi lett a beburkolózott hölgy és jellegzetes viseletben járó úr. Bizonyos városrészekben pedig a pesti belváros köszönt vissza ortodox "lakóival". A kép nem teljes körű, durva negyedekben nem jártunk, csakis 1-2 zónában...
Miről nevezetes (többek között) London? A kiváló és ingyenes múzeumairól. Próbálkoztunk mi is, de nagyon-nagyon rövid idő után kimenekültünk. Soane-nál nem volt tömeg, gyanútlanok voltunk. Aztán a Természettudományinál megdöbbenten tapasztaltuk a turistaáradatot. Esélyt adtunk még a Victoria and Albert-nak (iparművészeti), ahol szintén rengetegen voltak, de már oda lehetett férni a látnivalókhoz. S itt be is fejeztük a kulturistáskodást.
 |
| az oltár-részlet a keresztény "szeretgetéseket" mutatja (V&A) |
Tartottunk Angliától, vajon mit fogunk ott enni és mennyiért?! Hát kérem, nagyon-nagyon kellemeset csalódtunk. Olyan minőségű és olyan választékú zöldség-gyümölcs-húsáru stb. élelmiszer kapható az üzletekben, amilyennel itthon ritkán találkozunk. Ráadásul jelentősen olcsóbb áron a hazai átlagminőségűnél. Az élelmiszer ugyanis áfa mentes, ami nálunk ugye 27%. S nem egy terméknél ennél nagyobb az eltérés. Ez az állítás addig igaz, amíg "nyers élelmiszerről" és nem félkészáruról, nem étteremről, mindenféle láncolatról beszélünk. A munkaerő annyira drága, egyből meglátszik az áron is.
 |
| sajt, sonka, tojás, avokádókrémek, saláta, uborka - a kreatív szendvicskészítés alapanyagai |
Még az ostoba bevándorlási politikával sem sikerült tönkretenni Londont. Pezsgő, nyüzsgő, de nem idegbajos, élhető, szerethető megaváros, ahol a számtalan szabály úgy tűnik, valóban azt a célt szolgálja, hogy ez a rengeteg különböző ember tudjon együtt élni.
 |
| gyaloghíd a St.Paul-lal |
