Busz-tortura (Yangon - Kalaw)

Helyijaraton

Yangonban a buszpalyaudvar nemcsak messze van a varoskozponttol, hanem irdatlan nagy is (150 busztarsasag van - a szam nem eliras!). Ezert sokakhoz hasonloan es energia-kimeleskent mi is a hatizsakos szallas melletti jegyirodaban veszunk jegyet (rengeteg ilyen uzemel egyebkent a varosban). 

lakas belulrol - s egyben a jegyiroda

baratkoyas helyiekkel

Megtudjuk azt is, hogy a horror-aru taxi helyett helyijaratos busszal is odamehetunk. 43-as jarat, de termeszetesen csak a myanmariak altal ertheto jelekkel feliratozva. Igy lerajzoltatjuk a jelet s probaljuk beazonositani a kavargi forgalomban. Ugy tunik jo buszra szallunk, bologatnak boszen, `bus station, ok`, s igy 10 usd helyett 250 Ky-bol fejenkent sikerul megoldanunk ezt a mindig kinos varoson beluli utazast. Eleinte meg kenyelmes volt a 40 fokban gozologni az old-timer, japanbol kiszuperalt buszon. De aztan egyre nagyobb tomeg lett (itt az azsiai gondolatmintat kell elkepzelni), a dugo egyre jobban beallt, s mikor vegre haladhattunk volna, akkor mindig megalltunk ujabb es ujabb felszallokert. A percek pedig teltek es kezdett izgalmassa valni, idoben kierunk-e. Igy a 9 orasnak igert buszutat megtoldottuk meg egy masfel oras suto-elmennyel, ahol mi kaptuk a sult csirke szerepet. Szinte rohanva probaltuk megtalalni busztarsasagunkat, mikor kiderult, hogy Myanmarban fel oraval kevesebb van Thaifoldhoz kepest, csak eddig nekunk ez nem tunt fel :) Ez most a javunkra valt, igy mar nyugodt leptekkel lobogtattuk jegyunket az embereknek, akik kezsegesen segitettek. Kb. 20 perc elteltevel celba is ertunk.  

ilyen busszal mentunk mi is

Helykozin

Erosen faraszto es egyaltalan nem utazobarat buszozni ebben az orszagban. Ejszakai jarattal megyunk, ami tulajdonkepen sima pilotauleses busz, hosszu tavra eleg kenyelmetlen. Erdekesseg Myanmarban, akkor is meg ki kell fizetned a jegyet teljes utra, ha ut kozben szallsz le. Igy nekunk is meg kell venni az Inle Lake-ig a jegyet, bar mi csak Kalaw -ig megyunk (10.900 Ky/fo). 

yangoni buszpalyaudvar 1

yangoni buszpalyaudvar 2

A buszra fel oraval az indulas elott kezdodott meg a felszallas, a TV mar be volt kapcsolva, egy szerzetes mormolt imakat (tan az utazok vedelmeben), kozben sztupakat mutogattak, idonkent pedig a szerzetest. Pontosan 17 orakkor indulunk, a szerzetest pedig helyi pop-sztarokra cserelik le. Ez kevesbe volt elvezheto a szamunkra, igy probaltuk kirekeszteni es kulonbozo statisztikakat gyartottunk: 16 perc elteltevel meg a palyaudvaron tekeregtunk, majd az autopalyan tunt fel az orult forgalom, az elso oraban 8 auto es 2 busz jott szembe (hasonlo lehetett a mi iranyunkban is, nem nagyon kellett elozgeti). Tovabbi szorakoztatasul megnezhettunk meg egy burmai romantikus, majd egy jacky chan (hoppa!) filmet. Ez utobbi mar az ejszakaba nyult, a telthazas utazokozonseg probalt volna aludni, azonban a jol ismert Herceg fele nevetes ebben megakadalyozta oket. :o) Remekul elszorakozott a filmen. Vegul egy ujabb myanmari erdekesseggel gazdagodtunk, az igert 4 orasi erkezes helyett mar hajnali 2-kor kiraktak minket Kalaw-ban. Ez minden ejszakai buszjaraton igy van! Az igert erkezesi idobol nehany ora minusz a valosag. Probald meg elkepzelni, mennyire finom, amikor amugy is nyugosen, kialvatlanul, sok oras zotykolodes utan kiraknak valahol a teljes sotetsegben egy idegen helyen (egyedul sosem vagy, a taxisok tomegere mindig szamithatsz). Ebbol kovetkezoen a kovetkezo napod is kuka.

Kalawban olyan zsivanyok voltak a vendeghazban, hogy ezt a fel ejszakat is kifizettettek velunk - teljes aron. Nincs alku! Magyaran az ejszakai jarattal sem tudsz sporolni szallast (ami ebben az orszagban a legnagyobb koltseg). Igy a tovabbiakban inkabb ultunk hajnalban a palyaudvari mocsokban, varva, hogy megvirradjon. Szandekosan szivatnak vagy csak nem gondolkodnak?