Egy kemeny menet (Vang Vieng - Bangkok)

Vang Vieng-i hosszas idozesunk alatt jutottunk arra a gondolatra, a lao fovaros Viantiane erdektelen a szamunkra. Majd mereszen bevallaltunk egy 16 oras buszutat kozvetlen BKK-ba (ejszakai jarat, 850 Baht/fo). Olcsobb, mint a vonat (Viantiane-bol) es sokkal kenyelmetlenebb. 

Mivel a folyo tulpartjan a faluban laktunk, ertunk nem jott el a tuk-tuk, nekunk kellett atsetalni a centrumban levo turistairodahoz delutan 3 orara. Viszont atelhettuk azt, amit az utikonyv is emleget, legalabb fel oras varosnezesen vettunk reszt vendeghaztol vendeghazig, mire minden utast osszeszedtek. Aztan ki a buszallomasra, ahol az utolso helyeket foglalhattuk el egy atlagos buszon. Nagy  volt az oromunk, pont a kerek feletti szekek jutottak nekunk. Azt a fajta busz-konstrukciot kell elkepzelni, amikor a kerekdob beemelkedik az utasterbe, meg kisebbe teve ezaltal a labadnak a helyet. Herceg imadnivaloan szep szal legeny, el tudjatok kepzelni a tortenetet. Talan 4 orat utaztunk osszehajtott pozituraban, kozben remenykedve, ez nem lehet az a nagy busz, amit igertek. Utolag mar nevetsegesnek tunik a feltetelezes, de annyi `erdekesseget` tapasztaltunk mar Laoszban, hogy igazabol el tudtuk kepzelni az ellenkezojet is...

A fovaroson athaladva megnyugodva nezelodtunk kifele a busz ablakabol, ez is csak egy olyan varos, mint errefele a tobbi, jol dontottunk. Belvaros egy kis utcajaban buszunk megallt, tuk-tuk-osok hada mar vart minket. Kiabaltak a varosneveket, szetszortak a busz utasait. Mi felpattantunk a Bangkokot harsogora, s mar repultunk is a hatarra. Kb. fel oras ut lehetett. Ott vart minket egy ember, sarga haromszoget ragasztott rank, kipipalta a nevunket a listajan s mutatta, merre az arra, keljunk at a lao hataron, utana talalkozunk. Sorbanallas, pecseteles, foto, ujabb sor. Ahonnan visszakuldtek minket. Eloszor nem ertettuk mirol van szo, majd kiderult elmult du. 4 ora, a hataron dolgozok hivatali ideje lejart, szegenyek tuloraznak (bar a hatar hivatalosan nyitva van), ezert nekunk fizetni kell 9000 Kip-et (vagy 40 baht-ot). Egy ujabb erdekes azsiai szokas...

A lao es thai hatarvarost a Baratsag hidja koti ossze, igy ismet buszra szalltunk, s atkeltunk a hidon (kb. 30 perc). Eppen naplemente volt, csuszott be a Mekongba a nap, a fotogep persze a taska alljan a csomagtartoban (egyebkent csoda, hogy tudunk fotokat mutatni, a fenykepezot majdnem mindig elfelejtuk magunkkal vinni).

A thai oldalon megint papirok toltese a vizumhoz, ha busszal erkezel 15 napos vizumot kapsz, ha repulovel, akkor 30 napra ervenyeset. Ez is olyan azsiai, logikat ne keress benne :) De legalabb nem kell erte fizetni!

Kis varakozas utan megerkezett az ujabb buszunk, egy ketemeletes csoda. Most nagyon helyezkedtunk, igy sikerult  legfelul a legelso helyeket megszereznunk. S ezzel kezdodott az igazi tortura. Igaz, volt labtarto, hatra tudtad donteni az ulest, ennek ellenere sem volt alvasra, de meg csak kenyelmes ulesre sem alkalmatos. Ergonomiai zero. Legkondit szokas szerint ezerrel nyomattak, hiaba zartal el minden lehetseges nyilast, dolt a hideg, minden letezo meleg cuccot magunkra huztunk. Szenvedesunket novelve, az amugy jopofa es kedves ausztral lanyok kitalaltak, nezzunk mar meg egy franko filmet.
Gagyi amerikatelakarjapusztitaniafoldonkivuligonoszdemegmentiaztegyjokepukatonaegyrokkantnegeresegyszerelmesno kerult musorra. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a csajok mar az elso tiz percnel elaludtak (csodalkoztunk is, nekik ez hogy sikerult), mi pedig probaltuk kiiktatni a szornyu zajt.

De a legjobb a wc volt! A busz tartozeka volt az also szinten, megkonnyebbulve nyitod az ajtot, akarmilyen allapotban is van, hasznalni fogod. Csak hiszed! Ugy raktak keresztbe a budit a szuk helyen, hogy azt no semmilyen iranybol becelozni nem tudta! A keret pereme pedig oly keskeny, az imbolygo buszon raallni teljesen remenytelen. Azert egy vizeshordot meg sikerult odapasszirozniuk a budi es az ajto koze, hogy biztosan ne ferj be. Viragszal kelloen kiakadva megy a soforhoz, ekkor meg udvariasan kerdezve, mikor ohajt megallni wc ugyeben (persze a thai sofor angolul nem kell hogy beszeljen, igy inkabb mosolygos nemzetkozi jelzesek, szotoredekek egyveleget adva elo). A buszon van wc, majd csak hajnal 1-kor fog megallni. Mivel meg csak este 10 fele jartunk, a szorult helyzet hisztive csapott at. A sofor erosen az utra koncentralva `jelezte` reszerol ennyi, ezert Hercegre zudult a hiszti arja (jol turte, nem hiaba volt az a vang vieng-i evezes:) ). Muszaj volt cselekedni, igy a vizeshordo kikerult (by Herceg) es egy felmeztelenne vetkozott (ertsd alul semmi) akrobata mutatvany kovetkezett a szaguldo es osszevissza elozgeto buszon. Mindezek utan inni mar nem mertunk, ettol elojott  Viragszal regi paraja, mely szerint kiszaradasba fog meghalni.

ez a kep is egy lao wc-ben keszult (a gepen allo a kep, itt nem akarja elforgatni, bocs :)

Megoldas az alvasba menekules volt, egeszen jol sikerult. A sofor kozben annyira hajtott, hogy a beigert hajnali 5 ora helyett mar 4-kor kiszalltunk a hires Khaosan Road-nal (az utca a hatizsakosok mekkaja, olcso es hangos szallasokkal). Februar 18-a volt ekkor.