2013. február 11., hétfő

Zold meszkotornyok es sziklafalak kozott (Muang Ngoi #2)

Muang Ngoi #2

A falu egyben egy kalandsport centrum is. Lehet kajakozni, trekkingelni, hegyet maszni stb. - csak turavezetovel. Mi nem ereztuk meltonak magunkat ezen uriemberek melle, igy inkabb `csak kirandulgattunk`. Erzesunk szerint semmirol nem maradtunk le. Elso alkalommal a falut es kornyeket jartuk be. Ekkor fedeztuk fel a mini duzzasztomuveket, ahonnan az aramot a faluban levo egy-egy hazhoz, vagy farmra vezetik. A folyoparton a zoldseges kerteket, hogy a hires Nam Ou folyo volgyen kivul a falu masik oldalan egy kisebb folyo vagott szinten csodas volgyet. Egeszen addig a latottak hatasa alatt voltunk, mig vissza nem ertunk a faluba, ami nem egy Szentbekkalla hangulat.

a másik folyó völgye

zöldségeskertek
út közben

falu széle


A falut a 90`-es evekben fedeztek fel az utazok, a csodas taj mellett arrol volt nevezetes, hogy 1$-ert szallast lehetett kapni. Mara a minimum mar 3$, viszont van a kozelben egy, csak gyaloguton megkozelitheto kis telepules, ahol meg mindig meg tudsz szallni 1$-ert. A `fesztivalfiataloknak` rajta van a pipald-ki listajan. Szerencsere nekunk nem volt, igy nem kellett ott bohockodnunk (lasd korabban emlitett faluleiras). Azert elkirandultunk oda, mert az ut pazar volt, egy meses volgyon vezetett keresztul. Hol rizsfoldeken, hol folyoparton, hol az erdoben vezetett utunk. Termeszett alkotta, oriasi, zoldbe burkolozott meszko szobrok vigyaztak lepteink. Szinte erezni lehetett a hely szellemet, egybe olvadtunk a tajjal. Valtozatos parbeszedet folytattunk, ugymint `Vao!`, `Uhh!`, `Latod?`, `Azt is fotozd le!`. A kis telepulesen csak teat ittunk, nehany mondatot valtottunk a fogadosneval (picit tudott angolul), es visszaszivott bennunket a vadon. Egy kis patakon atkelve begyujtottunk nehany verszivo piocat, ami jozanitolag hatott, felebresztett bennunket, ideje visszafordulni. A faluban mar javaban zajlott az esti muszak, mire az elmenyektol bodultan megerkeztunk.

rizsföld 1

rizsföld 2

az a fa, ott!

mindig a sárga úton...

az egy dolláros falu utazóval

az egy dolláros falu utazó nélkül

a parabola innen sem hiányozhat

ezen a rizsföldön is átkeltünk
panoráma út

csíkosban
Mar emelkedett vizszintnel gyalogoltunk felfele a folyo menten, ameddig lehetett. Egy feher hordalekpadon egzotikus strand delutant tartottunk.

gyerekek fát hordanak

a kislány fürdeni megy a folyóra (a kisfiú biztosan szeretne vele tartani)

fejemen a zsákom
Masnapra az ido eroteljesen lehult, a folyo is haragosba valtott, ideje volt tovabb allnunk. 9-re volt meghirdetve a hajo indulasa vissza Nong Khiaw-ba. Igy meg elertuk volna a Luang Prabangba indulo menetrend szerinti jaratot. Jo azsiai modra addig huztak az idot, amig a negy hajot is megtolto turistak mind lekestek a hivatalos jaratokat. Igy viszont a minivanos cimborak kaszalhattak, termeszetesen ez egeszen veletlen volt. Mondani sem kell, a menetrendszerinti jarathoz kepest, kb. masfelszeres aron utazhattunk (55.000 K/fo). Azt azert el kell mondani, kenyelmes, viszonylag uj kisbusz volt.

először a helyiek mehetnek a rengeteg pakkjukkal

a turisták csak várják ki a sorukat


lefele hajóúton 1

lefele hajóúton 2

lefele hajóúton 3

Januar 29-en erkeztunk Muang Ngoi-ba es februar 2-an indultunk tovabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése