Elmélkedések Tájföldön nemcsak Tájföldről #3 - egy hajóút emlékére

Turizmus iparág

Amikor az ember lányának a szerelme imádja a szigeteket és a hajózást, az ember lánya félreteszi minden aggályát és próbál lelkesedni. Mivel a magánhajózás számunkra itt igen csak borsos, meg egyébként is nagyon fehér-turista-lehúzós, ennek egy megfizethetőbb változata mellett döntöttünk: 70 fő, 5 sziget, 2 étkezés, 1 nap - in one!

erős vagyok!

Ezen a hajóúton aztán szembesültem azzal, ami elől mindig is igyekszem kitérni, amennyire csak lehet, nem részt venni benne - a tömegturizmussal.

Mentünk egy nagy hajóval, ebben még nem volt meglepetés, hiszen képben voltam, mire fizettünk be. De percre pontosan ugyanakkor indult még rengeteg más, a miénkkel megegyező, nagy turistahajó is.

a hajónk másik oldalán még legalább ennyi hajó volt

Kb. 45 percet hajóztunk az első megállóig, út közben a személyzet reggelizett, majd egyesével bemutatkozott. Ez utóbbit három nyelven hallgathattuk végig: thai, angol gagyogás (amikor próbálod a fantáziáddal követni az értelmét az elhangzottaknak) és oroszul (ezt a feladatot egy nagydarab, kopasz, orosz "turistabeszervező" végezte). Mivel természetesen oroszok voltak többségben a mi hajónkon is.

bemutatkozás

reggeli

Ahol sok embert együvé kényszerítenek (még ha jó szándékkal is), az számomra frusztráló. A hajózást pedig csak kenuval, kajakkal élvezem. Így volt bennem nagy adag előítélet az egész programmal kapcsolatban (próbáltam leépíteni, de...) Ettől függetlenül csodáltuk (én próbáltam látni a szépet) a látnivalókat.

halászhajó

türkiz víz, zöld sziget

 

Az első megállásnál aztán nálam elszakadt a cérna.... 

Megállásnál eregettünk jó nagy adag mindenfélét a Nemzeti Park korallokra, sok színes halra büszke területén.

több ilyen löket volt

S nem csak mi! Olyan ügyesen szervezik ezeket az utakat erre felé, hogy  az összes nagy hajó + a magánhajók mindenhol egyszerre kötnek ki. Pedig a további megállások között 5-10 perceket hajóztunk csak, simán "elcsúsztathatnák" az érkezéseket. Így viszont... Ezt nézzétek!

indulnak snorkel-ezni

(snorkel - amikor búvárpipával nézegetik a vizet és csodálják annak élővilágát)

Hát lehet ezt élvezni?! Több száz embert odacsődítenek szűk helyekre, nesztek, örüljetek. Számomra ez az egész gyomorforgató volt. Szó szerint, a hajóúttól már amúgy is rosszul voltam. (Így a Hercegre maradt az ételekből az én részem elfogyasztása is, ami nyilvánvalóan nem okozott számára problémát és még a repeta is belefért)

Szükséges ez, ennyire akarjuk?! Szeretünk így élményeket begyűjteni, ilyen körülmények között és bármi áron? 

Egyébként nem sokáig nézhetik majd mindezt a vizek szerelmesei. Mint ahogy a halászfaluban sem tudsz, pontosabban csak ismerősön keresztül, "pult alól" halat venni (a turistáknak nyitott halászéttermeken kívül, búsás áron), mert nincs! Olyan kevés van már a tengerben (és megint csak hangsúlyozom, ezt itt Nemzeti Park), hogy az éttermek felzabáltatják. Másnak nem jut. Széthalászták a tengert! Ezt Chen mesélte, mikor idejöttek (7 éve), még rengeteg hal volt.

S mindezt az industry-vá "fejlesztett" turizmust most mi is támogattuk pénzzel, nem is kevéssel! Borzasztóan éreztem magam.

Lehet széplelkűséggel vádolni ... Nyilván, magamból indulok ki, és inkább én lemondok bizonyos dolgok élvezetéről, ha ... Nem vagyok Nagy Zöld, viszont tudatosan törekszem a természet részeként élni, amit csak a saját kis életemben meg tudok tenni. Az ellenkezőjében pedig nem részt venni...

Egyébként a partok gyönyörűek voltak (kizárólag tömegben látogattuk), kipróbáltuk végre a tengeri kajakozást (ezt imádtam!), visszafele útra helyreráztam magam és igazán tudtam élvezni, amit láttam.

trópusi szigetcsoport

fehér homokos part

a két sziget között eveztünk ki a nyílt tengerre

messzeség

figyelem, jóképű legény a vízben!

Koh Wai sziget partja

lányka úszik

áttetsző víz

az már ott Koh Chang

"Üzenem az otthoni hegyeknek!"

Utazzatok Iránba! Még most, gyorsan, mielőtt az is megváltozik...

Nyilván ez a felhívás ahhoz szól, aki szeretné átélni, amikor őszinte mosollyal fordulnak hozzá, nyitottak, kedvesek, örülnek az utazónak, aki hírt hoz a világból. Mindezt teszik nem tolakodóan. Ahol még nem járt annyi külföldi turista (mert helyi, azaz iráni rengeteg van), hogy ettől megváltozzanak, felismerjék a bizniszt. Ahol még nem iparszagú az ott léted. Ahová a zártság (embargók, iszlám rezsim) következtében (még) nem jutott el a globalista világ. Egyébiránt meg a "nyugati" kényelemből is minden megvan, sőt, bizonyos téren túl is szárnyalják.

Irán is Ázsia, sokan vannak, óriási megapoliszok, légszennyezettség. Mégis! Az iráni embereknek köszönhetően annyira csodás és természetes élménnyé válik az utazás!

képeim Iránról itt láthatók: 

https://picasaweb.google.com/petervari.gyongyver/Iran_2011Aprilis?authkey=Gv1sRgCKzj5rPq7JetuQE

Biztosan van még a Földnek más ilyen helye, de én egyenlőre Iránról tudok, tapasztaltam két utazással, így csak ezt tanácsolhatom nektek. Csók!